Leander: A Nap szerelmese, a kertek királynője

A leander (Nerium oleander) a mediterrán régióban őshonos, élénk színű virágai miatt gyakran díszíti a kerteket és teraszokat. Azonban, mint minden növény, a leander is érzékeny lehet bizonyos betegségekre és kártevőkre. A leander ősi eredetét számos freskó és műalkotás őrzi világszerte. Az első ábrázolásait az i. e. 14. századból, Krétáról ismerjük. Természetes élőhelyén, a Mediterráneumban elsősorban kiszáradt medrek és vízfolyások közelében található meg. Gyökerei mélyre hatolnak a talajban, elérve a talajvízréteget, így biztosítva a megfelelő nedvességet és tápanyagot még a szárazabb időszakokban is. A leanderek őshonos fajtái megtalálhatók széles körben, a Földközi-tenger medencéjétől kezdve a Közel-Keleten, Indián át egészen Dél-Kínáig, valamint a Himalájában, az Atlasz hegységben és Kenya hegyvidéki területein is. A leander hódító útját Európába a XVI. században kezdte meg. Számos nagy kertészeti vállalkozás kezdett foglalkozni új fajták nemesítésével, ami ritka és csodálatos változatok létrejöttéhez vezetett. A fajták között jelentős különbségek mutatkoznak felépítésben és tulajdonságokban, valamint fagytűrő képességeikben. A leander fajtái a legkisebb törpéktől a Földközi-tenger mellől származó hatalmas méretű fajtákig terjednek.

Most megosztok veled néhány lényeges információt a leander gondozásával kapcsolatban:

Leander betegségek, amik előfordulhatnak
Leanderrák (Pseudomonas syringae pv. savastanoi): Ez a baktériumos betegség sárga szélű, kidudorodó sötét foltokat okoz a leveleken, deformálva azokat és károsítva a növény általános állapotát. Vegyszeres kezelés szükséges a védekezéshez.
Foltos, elsárguló levelek: Gombás betegség, mely levelek hátoldalán megtelepedve szívja el a nedvességet, eredményezve levelek sárgulását és deformálódását. Vegyszeres védekezés szükséges.
Atkák (Tetranichus urticae): Nyári meleg hónapokban gyakran megjelenő apró atkák, melyek ezüstös foltokat okoznak a leveleken és károsítják azokat. Rovarölő szeres permetezéssel védekezhetők.
Leander pajzstetű: Levelek fonákán telepedik meg. Felszívódó szerekkel lehet ellenük védekezni.

Tápanyagellátás:
Használj speciális leander tápoldatot, mely tartalmazza az összes szükséges tápanyagot.
Nitrogén (N): Fontos a növekedéshez és a levelek zöld színének fenntartásához. Tavasszal és nyáron adagolható.
Foszfor (P): Segíti a virágzást és a gyökérfejlődést. Virágzás előtt és után is javasolt a foszfor adagolása.
Kálium (K): Erősíti a növény ellenálló képességét és segíti a víz- és tápanyagfelvételt. Nyáron és ősszel adható.
Mikroelemek: Szükségesek a növény egészségéhez. Speciális leandertápoldatok tartalmazzák ezeket.

A leander virágai változatosak, az egyszerű rózsaszín árnyalattól az illatos, fehér, sárga és piros dupla és törpe fajtákig. Ezek a virágok nemcsak esztétikailag vonzóak, hanem kellemes illatot is hoznak a kertekbe.